Iskolaépületünk története az 1910-es évben kezdődött, amikor az akkori Erzsébetfalván felmerült az igény egy gimnázium felállítására, amely 1919. október 9-én meg is nyílt 1. és 2. osztályokkal a Posta u. 5. szám alatt egy szerény udvari épületben. 1920-21-es tanévben már 3. és 4. osztály is volt az iskola pedig átköltözött a Lázár u. 20. alá az akkori állami elemi iskola épületébe. 1922. március 15-én az iskola felvette Kossuth Lajos nevét.

A jelenlegi iskolaépület 1929-ben épült, Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervei szerint, székely-magyar stílusban. Az épület homlokzatát Kossuth Lajost ábrázoló és a tanulók életéből vett jelenetek relifje díszíti.

Az épületben a Kossuth Gimnázium 1929. októberében kezdte meg a tanítást, nyolc osztállyal. Az épület abban az időben Budapest legmodernebb iskolája volt. Külön ének-, rajz- és fizikaterem állt a tanulók rendelkezésére. Hibája az volt, hogy a tornaterem megépítése - bár a tervben szerepelt - nem történt meg és a központi fűtést sem tudták megoldani.
Az 5. számú Gépipari technikum - később Eötvös Loránd Gépipari Technikum - 1950-ben kapott helyet a Kossuth Gimnázium épületében, ahol 3 osztály indult gépész szakon. 1951-ben már 6 osztállyal működött az iskola, ekkor tértek át az acélszerkezeti szakra is. Iskolánknak diákotthona is volt az Ady Endre utcában 1951-től 1965-ig, erre azért volt szükség mert csak itt volt acélszerkezeti szak az országban. 1954-ben felépült a régi épület toldalékaként a modern acélszerkezeti szerelőcsarnok, amely gépparkját első sorban a különböző gyárak felesleges gépeivel biztosították. A MALÉV kérésére 1960-tól légi közlekedési gépész képzés is folyt, melynek utolsó évfolyama az 1968/69-es tanévben hagyta el az iskolát.
1997. július 31-én a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy a Pestszenterzsébeti Műszaki Szakközépiskolát és az Eötvös Loránd Gépipari Szakközépiskolát a fővárosi racionalizálási program keretében összevonja, az új intézmény neve Eötvös Loránd Szakközépiskola lett. A Fővárosi Közgyűlés korábbi határozata értelmében az iskolában meglévő csarnok rendszerű tanműhelyt és fölötte lévő tantermeket 1999. február végén el kezdték lebontani, amely helyére a tornaterem, új műhelyek, laborok és tantermek kerültek.

A beruházás és a felújítás példaszerű gyorsasággal haladt és így az 1998/1999 tanév ünnepélyes tanévnyitóján dr. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere mondhatta a megnyitó beszédet.

Az építkezést követő évek fő jellemzője a szakképzés erősítése, illetve a szakközépiskolai képzésben a szakmai orientációs, alapozó szakaszok kialakítása, valamint a nyelvi előkészítő évfolyamos oktatás bevezetése volt.

A Fővárosi Közgyűlés 2007. április 6.-i Közgyűlése az Intézmények átszervezésének részeként a Szabóky Adolf Műszaki Szakközépiskola és Szakiskolát iskolánkkal összevonta. 2008 szeptemberétől sor került a tényleges összeköltözésre. Az Eötvös Loránd Szakközépiskola és Szakiskola, mint jogutód megtartja a volt Szabóky Adolf Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola alapfeladatait, sajátos és kiemelt fontossággal a hallássérült fiatalok és felnőttek nevelésére, oktatására, képzésére.

2007. novemberi döntésével a fenntartó átalakította a szakképzés szerkezetét. Ennek megfelelően iskolánk általános képzést folytató szakközépiskola, szervezetileg a Szily és a Petrik TISZK-kel kötött együttműködési megállapodás alapján szervezi a szakmacsoportos alapozást.

2013. január 1.-től - korábban a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott köznevelési intézmények - a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) fenntartásába kerültek. A szakképző- és a többcélú intézmények (gimnázium és szakközépiskola; szakközépiskola és kollégium, stb.) fenntartásáért és működtetéséért a KLIK központjában (1051 Budapest, Nádor utca 32.) működő Szakképzés-szervezési Főosztály, 2014. 03.01.-től a Fővárosi Szakképzési és Ellátási Osztály felelt.

Jogszabályi előírások alapján 2015. július 1-én az országban működő szakközépiskolák és szakiskolák nagytöbbsége szakképzési centrumokba tömörült és a KLIK-től átkerült a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásába. Országosan 44 szakképzési centrum (SZC) jött létre, melyből 5 a fővárosban található. A szakképzési centrumok a KLIK jogutódjai. Iskolánk, 12 másik iskolával együtt a Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrumnak lett a tagja. A centrum élén főigazgató áll. A tagintézmények az eredeti helyükön működnek tovább. A fenntartóváltással az érintett fenti intézmények dolgozói a Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum állományába kerültek. 
A Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum székhelye: 1138 Budapest, Váci út 179-183.

2016/2017. tanévtől a törvényi változásoknak megfelelően az iskola szakgimnáziummá és szakközépiskolává alakult, 2020. július 1-től pedig technikummá.

Célunk, hogy megtartsuk gépész és informatikai jellegű kínálatunkat. A műszaki fejlődés következtében törekszünk a korszerűbb, az informatikai-számítástechnikai alapokat igénylő gépipari, informatikai szakképzést megalapozó kínálat megteremtésére.

Az iskola nevelőtestülete bízik abban, hogy olyan programot, képzési kínálatot ajánl, amelyben képességeinek, életkorának és érdeklődésének megfelelően minden tanuló sikeres lehet.

EÖTVÖS LORÁND

(Pest, 1848. július 27. – Budapest, 1919. április 8.)

fizikus, egyetemi tanár, az MTA elnöke

A költő, regényíró, politikus Eötvös József fia, Loránd 1848. július 27-én született Budán. Az 1848-as forradalom kitörésekor a család Münchenbe költözött, ahonnan csak 1850 őszén tértek vissza Magyarországra. 1860-ig a szülői házban Keleti Gusztáv és Vécsey Tamás tanította. A pesti piarista gimnáziumban érettségizett (kitűnően – bár fizikából csak elégséges osztályzatot kapott) ezután két évig a pesti egyetemen jogot tanult, de emellett magánúton természettudományokat is hallgatott. 1867-ben iratkozott be a heidelbergi egyetemre, ahol doktori szigorlatát 1870. június 8-án "summa cum laude" fokozattal tette le.

1871-től lett a pesti egyetemen az elméleti természettan c. tárgykör magántanára. 1878-ban, Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után, a kísérleti fizikai tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1891-92 között az egyetem rektori tisztét is betöltötte. 1873-tól az Akadémia levelező, 1883-tól rendes tagja, 1899-1905 között pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. A tudománytörténet a legjelentősebb fizikusok között tartja számon. Eleinte a kapilláris jelenségekkel foglalkozott: ennek során 1886-ban állította fel a róla elnevezett törvényt, amely a folyadékok felszíni feszültsége és a molekula-térfogat közötti összefüggést fejezi ki. A felületi feszültség mérésére új módszert is kidolgozott (Eötvös-féle reflexiós módszer).
Nevét a Föld gravitációs terének vizsgálata tette világhírűvé. 1888-ban kezdte meg vizsgálatait, és ehhez szerkesztette meg azt a műszert, amelyet ma Eötvös-ingának nevez a tudomány. A mérőműszer első példánya 1891-ben készült el, Eötvös az első terepen végrehajtott méréseket a Celldömölk melletti Ság hegyen végezte el munkatársaival. Az Akadémia matematikai és természettudományi bizottságához benyújtott kérelemben Eötvös munkatársai a következőket emelik ki: "A vasmegyei Ság hegy szabályos csonka kúpalakjánál, teljesen izolált fekvésénél, ugyancsak eruptív kőzetű összetételénél fogva különösen alkalmas a mondott megfigyelések foganatosítására." Maga Eötvös levelet írt Erdődy Ferenc grófnak Vépre, hogy a birtokában lévő Ság hegy "ezen geophysikai elszigeteltségénél fogva magnetikai megfigyelésekre igen nevezetes helynek" a kiszemelt területét bocsássa a kísérlet rendelkezésére.
Eötvös az inga méréseire támaszkodva 1909-ben igazolta, hogy a gravitációs erő lényegében független a tömeg anyagi minőségétől. Ez a tény később fontos szerepet játszott Einstein általános relativitáselméletében.
Az inga – megsokszorozva a földtani kutatások hatékonyságát – a nyersanyagkutatásban is hasznos eszköznek bizonyult, és és világszerte gyorsan elterjedt. Az első sikeres olajkutatásokat 1926-ban végezték a segítségével az Amerikai Egyesült Államokban, ahol 1935-ben már negyven Eötvös-ingacsoport dolgozott.
1894 júniusától a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot töltötte be Wekerle Sándor kormányában. Miniszterségének hét hónapja alatt négyszáz új népiskolát hoztak létre, és javaslatára megalapították az édesapjáról elnevezett Eötvös-kollégiumot.
1913-ban az MTA a Nobel-bizottság elé terjesztette munkásságát, a díjat azonban a holland fizikus, Heike Kamerlingh-Onnes kapta.
Aktívan részt vett a hazai turista mozgalom szervezésében. A Magyar Turista Egyesületnek nyolc éven át elnöke volt. Az Alpok több, addig meg nem hódított hegycsúcsát is megmászta.
1950-ben róla nevezték el a Budapesti Tudományegyetemet. Krenner József egy Macedóniában talált tallium-, arzén- és kéntartalmú ásványt Eötvös Loránd tiszteletére loránditnak nevezett el. A Nemzetközi Csillagászati Unio által 1970-ben a Hold túlsó oldalán feltérképezett alakzatok és kráterek közül nyolc neves magyar tudósok nevét kapta: az egyik Eötvös Loránd nevét viseli.
Celldömölkön Ság hegyi kísérleteinek emlékére 1971-ben emlékoszlopot állítottak fel, amelyet Antal Károly szobrászművész készített. A korábbi 2. számú általános iskola 1972-ben vette fel Eötvös Loránd nevét. Az iskola új névtábláját Mód Aladár leplezte le.

Művei:

• A rezgések intenzitása, tekintettel a rezgési forrásnak és az észlelőnek mozgására. Bp. 1874.
• A folyadékok felületi feszültségeinek összefüggése a kritikus hőmérséklettel. In: Mat. és Term.tud. Ért. 1884.
• Vizsgálatok a gravitatio és a mágnesesség köréből. Bp. 1888.
• A nehézség és a mágneses erő nívófelületeinek és változásainak meghatározása. In: Math és Phys. L. 1900.
• A Balaton nívófelülete s azon nehézség változásai. Bp. 1908.

Irodalom:

• Eötvös Loránd Ság hegyi expedíciója. Torziósinga-kísérletek 1871. Celldömölk. 1972.
• Buday Tibor: A fizika fejedelme. Bp. 1986.
• Dala József: Eötvös-évforduló (1-6.). In: Új Kemenesalja. 1991. 1-7. sz.
• Eötvös Loránd Virtuális Múzeum
• Eötvös Loránd munkái és méltatása