Eötvös Loránd Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája

Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum

+1 nap

Az utazás

Nem volt egyszerű reggel felkelni (az okokat most nem részleteznénk), de azért sikerült. Reggeli, szobatakarítás, lepakolás, a szállás átadása, várakozás a buszra és elindulás. Vártuk már ezt a pillanatot, hiszen hiányoztak az otthoniak, elfáradtunk, és azért az együttélés sem volt egyszerű, de nagyon jól éreztük magunkat. Sok minden fog hiányozni. Meg kellett tanulnunk önállónak lenni, alkalmazkodni egymáshoz, megismerhettük a lengyel kultúrát, Krakkót, ami egy csodálatos város, rengeteg helyen jártunk, nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, és nem utolsó sorban, szakmailag sokat fejlődtünk. Örülünk, hogy részt vehettünk ebben a projektben!

Köszönjük ezt a három hetet!

Ezzel az utolsó blog bejegyzéssel búcsúznak a csapat tagjai:

Ficsor Tibor 12.b

Legáth Viktor 12.b

Marosi Róbert 12.b

Gergely Tamás 12.b

Schulteisz Gergely 12.b

KondásBence 13.a

Hucka Ádám 13.a

Gulyás Alex 14.g

Harangozó Bence  14.g

Olajos Márk 14.g

Nagy Dániel 14.g

Pecséri Attila 14.g

Korvin Áron 14.g

Bálint Ádám 14.g

                                Tanáraink:

 Nagy Katalin

Sági Viktor

Pályi Krisztián

Závodi József

Martinák László

19. nap

Az utolsó nap

Elérkeztünk a három hetes krakkói idill végéhez. Ma utoljára mentünk ki a fogadó iskolába, ahol először két csoportra bontottak minket. Először az egyik csoportnak kellett AutoCad programmal megszerkeszteni egy rajzot, a másik csoport pedig rajz alapján összeszerelt egy autóriasztót és egy irányjelzőt, aztán pedig cseréltünk. A nap végén ünnepélyes keretek között átvettük az Europass dokumentumainkat és a CKP-tól kapott okleveleket. Nagyon jól éreztük magunkat a gyakorlaton, amihez nagyban hozzájárult a fogadó iskola tanárainak kedvessége, odaadó törődése és kiváló szervező munkája, amit szerettünk volna nekik méltóképpen megköszönni. A kis ünnepség végén átadtuk az iskola vezetőségének, a tanároknak, az oktatóknak a jellegzetes magyar különklegességekkel teli ajándékkosarakat, lengyel tanulótársainknak pedig az általunk oly nagyra tartott Boci csokit, Sport szeleteket és természetesen a Balaton szelet sem hiányozhatott. Hogy még felejthetetlenebb legyen az együtt eltöltött idő, egy kis játékot szerveztek nekünk. Mind a két diákcsoportnak egymás nyelvén kellett meghatározni az autó részeit, ami igencsak mulatságosra sikeredett, valamint be kellett dobnunk a földrajzi ismeretinket is, mert vaktérképen kellett a lengyel városokat, földrajzi területeket meghatározni, partnereinkenk pedig ugyan ezt egy Magyarországot ábrázoló térképen. Aztán szépen lassan búcsútvettünk egymástól és elindultunk vissza, a belvárosba. Mivel az idő egész héten kegyes volt hozzánk, az együtt eltöltött időt sikerült egy városnéző hőlégballonozással megkoronázni. Kicsit ugyan fújt a szél, ami a tériszonyosoknak annyira nem kedvezett, de veszettül kapaszkodtak, és túlélték:) Délután mindenki elintézte az utolsó ajándékok beszerzését, este pedig elmentünk és elköltöttük az utolsó vacsorát Krakkóban, ahol szintén meglepetésben volt részünk, mert a vacsora végén, Kovács Illés honfitársunk, aki a három hét alatt finomabbnál finomabb vacsorával várt minket, készített nekünk egy tortát, amire ráírta: Jó utat! Nagyon kedves gesztus volt tőle, ezúton is köszönjük! Este még vetettünke gy utolsó pillantást krakkóra, de csak most utolsó pillantás, hiszen még visszajövünk!!

 

18. nap

A nagy meccs

Ma került sor a lengyel-magyar "válogatott" mérkőzésére. Előtte természetesen elindítottuk a napot. Kora reggel, na jó nem olyan korán, megkaptuk a bűbájos ébresztőt, morogtunk egy kicsit, aztán mentünk reggelizni, majd irány a fogadó iskola. Két csoportban dolgoztunk. Amíg az egyik csoport AutoCad-en rajzolt (majd pihenés képpen, na meg persze a kitűnően elvégzett munka után játszhattunk is:), addig a másik csoport autó riasztó és index áramkört szerelt össze rajz alapján. Kentük-vágtuk a témát, úgyhogy megleptük a kinti oktatókat. Ezután jött a meccs. Pár percet bemelegítettünk, aztán indult a játék. Ellenfelünk az iskolai foci csapat tagjai voltak, akik nagyon összeszokottan játszottak, és hazai pályán. A mi csapatunk 3 osztályból tevődött össze, egyetlen alkalommal tudtunk egyet együtt focizni. Nagyon jól játszott a csapatunk, tele voltunk géppuskalábú focistákkal, kiváló kapussal, de kevésnek bizonyult. Videofelvétel és képek tucatjai igazolja tehetségünket, melyeket hamarosan megosztunk a nagyközönséggel. Az első félidő végéig kitartottunk, nem kaptuk csak egy gólt, ami nagyon szép eredmény. A második félidőben már egy kicsit kapkodtunk ugyan, de szépen játszottunk, bár a végeredmény nem minket igazol.A csapatra nagyon büszkék vagyunk! Hajrá Eötvös!! Majd jövőre a visszavágón mi nyerünk!! :)

 

085095096100106113117118119

 

 

 

17. nap

Vége a képzésnek, legalábbis a CKP-ban:)

Ma reggel nyolctól mentünk a gépi forgácsoló műhelybe, letoltunk négy órát, megköszöntük a tanár úrnak a munkáját, és búcsút intettünk egymásnak. Délután néhányan pihentek, írták a munka- és az élménynaplókat, főleg azok, akik igyekeztek néhány napi lemaradásukat behozni. Akadtak azonban olyan vállalkozó szelleműek, akik még a város további felfedezésére indultak. Bejárták a zárás előtti bolhapiacot, bár a legtöbb árus már addigra összepakolt.

img 0052 img 0053

Ezt követően elmentek a csoki múzeumba egy kis nyálcsorgatásra:)
 img 0057img 0058
img 0056Levezetés képpen pedig tettek egy sétát a kivilágított belvárosban.

img 0065

Krakkó by night:) Gyönyörű!
                        img 0067img 0068
                        img 0070img 0081

16. nap

Utolsó CNC óra

 

Ma délre mentünk a CKP-ba, de attól reggel kellni kellett, hiszen 8.30-kor volt a reggeli. Gyűjteni kellett az energiát, hiszen napról napra fáradtabbak vagyunk, az órán viszont figyelni kell. Ma meg különösen nehéz helyzetben voltunk, mert csak angol tolmácsunk volt. Jó, mondjuk így lehet fejlődni, csak így sokkal nehezebb volt, egyesek meg különösen szenvedtek, de túlélték. Ma egy történésmentes , nyugis napunk volt:)

15. nap

Az utolsó hét első napja

Ma délelőtt elmentünk megnézni a Schindler múzeumot, Oscar Schindler gyárát. Lenyűgöző volt a kiállítás. A különböző termekben bemutatták a náci megszállás időszakát, a krakkói gettó építését és úgy általában a korabeli krakkói életet. Nagyon sok tárgyi emlék volt kiállítva, fényképek, videó felvételek, fegyverek, katonai egyenruhák, felszerelések, okiratok , a Harmadik Birodalom jelvényei, zászlók, könyvek. Ami talán a legérdekesebb volt az a horogkeresztes csempe. Elég szürreális dizájn.

Délután egy órára mentünk a CKP-ba , ahol megint forgácsolási gyakorlatunk volt. Ezúttal extrém körülmények között, ugyan is nem volt tolmácsunk, de így is mindent sikerült megértenünk. Mint tudjuk a műszaki rajz egyetemes nyelv a gépészek között.

Adam így is fogta a fejét, néhány alkalommal, de végül sikerült mindenkinek elkészítenie a darabját.

Este vacsora után gondoltuk lökünk egy billiárdot, de ez a tervünk meghiúsult, későn mentünk és már nem volt szabad asztal. A B-terv lépett életbe. Egy közeli pubba ültünk be, és megnéztük a Veszprém - Paris Saint Germain kézi meccset. Szoros volt a meccs, de végül kikaptunk. Bánatunkat alvással csillapítottuk.

Hajrá Veszprém!

14. nap

Kirándulás Auschwitz-Birkenauba

Október 25-én, vasárnap mentünk Auschwitz-Birkenauba. A buszút egy unalmas másfél órás út lett volna, de a sofőrünk gondoskodott róla, hogy ne unatkozzunk. Egy kis ízelítőt kaptunk a lengyel vezetési kultúrából, így egy-egy nagyobb kanyar bevétele után már nem volt ateista a buszon. Elég sportos volt a vezetéstechnikája. A kedvencük mégis az a lengyel sofőr volt, aki előttünk ment kb. százzal majd úgy döntött, hogy ő itt és most félre áll. Ezt úgy sikerült kivitelezni, hogy index jobbra, padló fék, kanyarodás, mindezt egy időben egyszerre, szerencsére nem lett semmi bajunk, de necces volt a szituáció. De épségben odaértünk.

dscf3780 web

Auschwitzban kaptunk magyar idegenvezetést, Eva személyében. Majd miután letettük a csomagjainkat és átmentünk a fémdetektoros kapukon indult a múzeum túra. Az auschwitzi tábor területén lévő épületekben ma teljes egészében múzeum működik, a látogatható épületekben a tábori „életet” bemutató tárlatok vannak berendezve. A birkenaui táborból már sokkal kevesebb maradt meg.

Az ember megnéz pár filmet, a Schindler listáját, a Sorstalanságot vagy a Saul fiát, tanulja töri órán, de az nem olyan, mint amikor az ember ott van. Sétál helységről helységre, ahol a rögtön ítélőbíróság működött, ahol embereket kínoztak az elképzelhető legkülönbözőbb módokon, egy helyen ahol mindennapos volt a halál.

Az emberi lét alatt nem az állati van, állatok ilyet nem tesznek egymással, az emberi lét alatt a démoni van. Megrázó élmény volt látni emberek és démonok harcát, de ez nem egy filmben történt, hanem itt Auschwitz-Birkenauban.

13. nap

Egy kis tudomány

Szombat, végre szombat. A felkelés nehéz volt, nagyon nehéz. Legalábbis egyeseknek, de hát aki legény éjszaka, az legyen legény nappal is. Reggeli után ebben a szellembe indultunk megnézni a lengyel repüléstechnikai múzeumot. Nehezítésképpen éppen a krakkói maraton zajlott, rengeteg útlezárással és tereléssel, úgy hogy a kb. húsz perces villamosozás, negyven percre sikerült, de végül odaértünk.

A múzeum nagyon szuper volt, a Max Planck Intézet időszakos kiállításával kezdtünk, itt bemutatták nekünk a tudomány jelenlegi állását, az űrkutatástól kezdve a biotechnológián keresztül a nanotechnológiáig mindenből kaptunk egy kis ízelítőt.

dscf3762 webdscf3761 web

 

A következő termekben megmutatták nekünk, hogy mitől repül a repülő, egyszerű, de érdekes szerkezetekkel demonstrálták a felhajtó erőt, a szárnyprofil működést, és ki lehetett próbálni szimulátorokat is. Azután az udvaron lehetett megcsodálni katonai és civil repülőgépeket, helikoptereket.dscf3768 web 

12. nap

"SpiceBoys"

 

Ma nagyon korán sikerült felkelnünk,vagyis egyeseknek sikerült, másoknak kevésbé, de hétkor már reggeliztünk.

dscf3728 webdscf3721 web

Nyolc órára kellett menünk a CKP-ba, ahol Adammal kezdtünk egy kis CNC szimulátorozással. Ma megismertük a posztprocesszorok működését, vagyis azt, hogy hogyan lehet egy vezérlés függő kódból vezérlés független kódot készíteni, és ezzel sok pénzt megspórolni.

A nap második részében pedig a gépi forgácsolást gyakoroltuk a „másik” Adammal. Volt akinek kifejezetten profin sikerült megoldania a feladatát, volt akinek kevésbé. Mivel Adam nem beszél sem angolul, sem németül és a tolmácsunk sem volt velünk , nyelvi akadályok gördültek elénk, de a matematika és a műszaki rajz, mint közös nyelv egyensúlyt hozott az erőbe.

 

dscf3732 webdscf3736 web
dscf3738 webdscf3740 web
dscf3743 webdscf3749 web

Hazafelé megint kebaboztunk, ezúttal a menü: Kebab in tortilla,, no spicy” volt. És most, hogy nem égettük szénné nyelvünket, már az ízét is lehetett érezni. Finom volt.

Délután csendes pihenő volt. Hála új szomszédainknak, akik úgy döntöttek,hogy vicces fél tizenkettőkor hazajönni bulizni, mielőtt bulizni indulnának, majd még viccesebb fél ötkor hazatámolyogni a buliból, énekelve ordítozva, nem sokat aludtunk éjszaka. Persze rákontráztak még egy kis afterpartyval, de az már csak a „chill-out” volt.

11.nap

Ismét CNC, CKP :)

Sági tanár úr és Pályi tanár úr visszatértek szeretett hazánkba, ezúton is köszönjük a munkájukat, így Martinák tanár úrnak és Závodi tanár úrnak kellett átvenni a parancsnokságot.

Tegnap érkeztek meg egy 7 órás út után, úgy hogy egy vacsorányi energiájuk maradt csak. A vacsora legényfogó leves volt (Hucka úr fordításában: boy catcher soup) és rakott krumpli, finom és tápláló volt.

Ma egy kiváló reggelivel indítottuk a napot, és mentünk is a CKP-ba, ahol elméleti oktatással kezdtünk, majd egy szimulációs szoftvert kellett programozni.dscf3692 web

A feladat mindenkinek tetszett, és hála az új tolmácsunknak, Dávidnak, végre érdemben is lehetett haladni. Nagyon tetszett a feladat, bár a program kezelésével voltak gondok. Volt akinek olyan jól sikerült leállítani a programot, hogy még a számítógép is újra indult. 

Adam tanár úr is sokat segített és új szavakat is tanult tőlünk, most már ismeri a jó, a rossz, és a katasztrófa kifejezéseket is.

Délután páran elmentünk kebabozni. Durva volt. Konkrétan egy fél merő kanál erős pistával kínálják a spicy kebabot. Kihívásként éltük meg.

Kora este elmentünk sétálni a városba ,mivel Martinák tanár úr még nemjárt itt ezelőtt és megnéztük a várat és a főteret. Lenyűgöző a város szépsége, mondjuk úgy könnyű, ha nem rombolják le a törökök a középkori emlékeket. (ld. Mohácsi vész)dscf3711 webdscf3707 web


10. nap

Önállósodtunk

Bizony ám! Mai  napunkat tanáraink nélkül bonyolítottuk le. Erre azért volt szükség, mert ma volt a váltás. Sági Viktor és Pályi Krisztián tanár úr elvitt minket a megbeszélt helyre, majd búcsút intettünk egymásnak, hiszen ők elindultak haza. Igazából  nem voltunk ám egyedül, mert a fogadó iskola projekt koordinátora velünk volt, csak  nem beszélt magyarul. Persze ez nekünk nem jelentett akadályt, hiszen tolmácsoltunk a németes társainknak. Meg jó is volt, hogy kipróbálhattuk magunkat egy kicsit egyedül. img 9161 webA lényeg, hogy elmentünk a városi tisztító cég telephelyére. A fogadó iskolánk diákjainak egyik gyakorlati helyére, és megnéztük milyen gépeket, kocsikat használnak a város tisztántartásához, azokat hogyan tartják karban. Ezt követően pedig látogatást tettünk az Opel diagnosztikában. Ha már a suliban megismerkedhettünk azzal, hogyan működik az elektromos hibák keresése és javítása, akkor éppen jól jött, hogy láttuk, ez hogyan működik egy valós helyszínen.img 9153 web

Délután megérkezett Závodi József és Martinák László tanár úr, és összegyűltünk egy kicsit beszélgetni. Ma járunk  gyakorlat felénél, egy kicsit elfáradtunk. A héten még két nap megyünk a CKP-ba, aztán hétvége.Reggel egyre nehezebb felkelni, de azért igyekszünk:)img 9150 web

9. nap

Egyik szemünk sír, a másik nevet

Hogy miért? Azért, mert Sági Viktor és Pályi Krisztián tanár uraknak ez velünk az utolsó napjuk. Holnap délután már száguldanak vissza Budapestre. Nagyon jól éreztük velük magunkat, és nagyon nagyon köszönünk nekik mindent! Hiányozni fognak, de november 2-án újra találkozunk:) Ezt persze nem fenyegetésnek szántuk:):)

A dolog jó oldala pedig az, hogy helyettük érkezik majd Závodi József és Martinák László tanár úr. Még nem tudják mire vállalkoztak, de gyorsan bevezetjük őket a mi kis krakkói életünkbe:)

Na de térjünk vissza  mai naphoz, melynek igencsak érdekes helyszíne a villamos remíz volt, majd aztán átmentünk a buszgarázsba is. Ráadásul külön villamossal mentünk, csak a mi kedvünkért jött. Az a tanár úr, aki ezt a látogatást szervezte, nagyon jó összeköttetésekkel rendelkezik, úgyhogy el tudta intézni. Nem kellett tülekednünk, lazán felszálltunk, és helyünk is volt bőven. Nos, így gurultunk be a remízbe. Nem sok mindenkinek adatik meg ez:) 




Sok mindent megtudtunk a helyi "BKK"-ról, köszönhetően Sági Viktor tanár úr kérdéseinek, akit alig lehetett lelőni. Lemehettünk a szerelőaknába, megnézhettük hogyan esztergálják a villamoskerekeket, és megnézhetük a legmodernebb villamosokat is. A buszgarázsban pedig bármily meglepő, de régi Ikarusz buszokat is láttunk. Némelyik már muzealis darab volt.



Volt mit írnunk este az élmény naplóba!! 

 

8. nap

Ismét melózunk

Nem esett jól reggel felkelni, de 10-re vártak minket a CKP-ba, úgyhogy muszáj volt:) Persze, ha már elindulunk, akkor megjön az ihlet, csak hát az a reggeli ébredés ne lenne olyan nehéz... A reggeli kávé és a kiadós reggeli után összeszedelőzködtünk és mentünk tanulni. Tollat, ceruzát, jegyzetfüzetet és a lelkesedésünket vittük magunkkal.

 

A gépi forgácsoló műhelyben csoportokban dolgoztunk. Megadott paraméterek alapján kellett legyártanunk egy munkadarabot a nap végére.



Ügyesek voltunk:) A gépek csak úgy pörögtek, forogtak, a forgácsok repültek és a nap végére elkészült minden csoportnál a remekmű!

Délután pihengettünk egy kicsit, hiszen ma is sokat dolgoztunk, na meg a tegnapi minimum 6 km-es sétánknak is még érezhető volt a hatása. Különösen szegény Attilánál, akinél a lábai felmondták a szolgálatot! De kemény fából faragták, úgyhogy nincs elkesere
dve:) Egy-két (három-négy) vízhólyag neki nem akadály!

Este feltöltődtünk egy jó kis vacsival:


A tegnap elégetett kalóriákat valahogy vissza kellett pótolni! Most pedig jöhet a pihi! Illetve hátra van még egy fontos dolog. A múlt heti quiz kérdésünkben arra a vártuk a választ, hogy vajon melyik csapat nyerte a lézer harcot. Nos, a helyes megoldás a a végzősök csapat volt. A helyes megfejtők között egy 8 és egy 11 napos krakkói utat sorsoltunk ki. A szerencsés kiutazók pedig Závodi József és Martinák László tanár urak! Ezúton is gratulálunk nekik:) Csomagoljanak, mert szerda reggel 6.30-kor indul a buszuk a Népliget Autóbuszállomásról!

 

7. nap

Kirándultunk, művelődtünk, elfáradtunk

A vasárnapunk igen sűrűre sikeredett. Reggel kilenc órára már Wieliczkán kellett lennünk, ahol  találkoztunk az idegenvezetővel és megkezdtük a túrát a sóbányába.

Egy hosszú-hosszú lefelé tartó lépcsőzést követően megérkeztünk 130 méterrel a felszín alá, ahol egy jó két és fél órás túrában volt részünk.

A 3,5 kilométeres gyalogtúránk során láthattuk a kápolnát, sok-sok szobrot, megismerhettük hogyan folyt a bányászat, és közben rengeteg érdekes történetet és információt osztott meg velünk az idegenvezető. De hogy az is megismerhesse mai kirándulásunk helyszínét, aki még nem járt ott, íme néhány kép a bányáról:

 

Azért a képeken is látható, hogy tényleg nagyon szép helyen jártunk,de itt még nem ért véget a napunk. Igaz, hogy ma egy hete érkeztünk, és már ismerjük Krakkót, mint a tenyerünket, azért szerettük volna, ha egy olyan ember is bemutatja nekünk a várost, aki a történelméről is sokat tud. Így az idegenvezető délután körbevitt minket a városon, és rengeteget mesélt. Jártunk a Wawelban, a Jagelló egyetemen, a főtéren a Mária templomban, ahol láthattuk a trombitást, ami azért fontos, mert a legenda szerint, ha integetünk neki és ő visszainteget, akkor még visszatérünk Krakkóba. Mondanunk sem kell, még jövünk:)

       

Estére kipurccantunk, de megérte, mert nagyon tartalmas napunk volt, és még az idővel is szerencsénk volt. Holnap pedig ismét beindulnak a szorgos hétköznapok:)

 

 

 

6. nap

Juhúúú, végre szombat!

Jöhet a jól megérdemelt pihenés. Hogy mit terveztünk mára? Egy kellemes kis Aquaparkot!! Egy kis lubickolás jól jött ezen a hűvös, őszi napon!

Ja, ez a kép nem ott készült:) de biztos mindenkinek feltűnt. Ott nem készítettünk vizuális dokumentációt, ha nem baj!

Délután mostunk egy kicsit, na meg pihentünk, úgyhogy a mai tájékoztató leírásunk egy kicsit rövidre sikerült, de a holnapi nap annál hosszabb lesz!!!

 

5. nap

Ma is szépen dolgoztunk:)

Azért, hogy bírjuk a munkát ismét egy kiadós reggelivel indítottuk a napot. Így azért csak mosolygósabban vágunk neki, ugye Pályi Tanár Úr! :)

A CKP-ba vezető útvonalat, már akkor is tudjuk, ha bekötött szemmel kell oda eltaláni, de tulajdonképpen már  Krakkó legtöbb utcáját ismerjük, és a tömegközlekedést is fújjuk. Holott még csak egy hete (sincs), hogy itt vagyunk. De már otthon érezzük magunkat a városban.

A központban pedig nagy a hajtás, rengeteget tanulunk, de élvezzük. Furcsa, de így van:)Számunkra is szokatlan, hgy a tanulás gondolata kivételesen nem okoz gyomorgyörcsöt, vagy egyéb betegségre utaló tüneteket:)



Le sem lehetne tagadni, hogy már szakértelemmel nyúlunk a géphez:) A fárasztó nap után hazafelé mindig jól esik a séta. A főtéren át, kb. 20 perc alatt a szálláson vagyunk, és nagyon szép környezetben vezet az utunk "hazáig". Ahogy pedig telik-múlik az idő, a csapat is szépen összekovácsolódik. 

De nem csak az utcák szépek, hanem szállásunk két percre van a Visztulától. A kép magáért beszél. Ugye milyen rossz nekünk:):) 

Nos, így tengetjük mindennapjainkat, amit minden este egy szuper vacsorával zárunk. Csak ízelítőként néhány kép, ha valaki éppen a holnapi menüt tervezné...

4. nap

Kezdünk belejönni:)

Amint az látható, már nagyon otthonosan mozgunk a CNC gépek közelében. Volt egy kis elmélet gépi nullpot, munkadarabnullpont felvételről, majd rögtön a gyakorlat ahol már élesben kellett mindenkinek megcsinálnia. 

Azért nem csak minket fogtak be dolgozni, hanem tanáraink is felvették a műszakot.

 

A szülőknek üzenjük megnyugtatás végett: aggodalomra nincs ok, rendesen táplálkozunk, lehet, hogy 5-6 kiló plusszal megyünk haza a vacsora elsőrendű :)

 

A házi feladatokat, azaz a munka és élmény naplókat már délután elkészítettük, mert vacsora után az esti programra kellett összpontosítanunk. Azért nekünk is a jár a móka-kacagás, úgyhogy beneveztünk egy kis lézerharca.  Este kilencre foglaltunk időpontot és kezdődhetett is a játék. Nagyon nagy élmény volt:)

Felszerelkeztünk, és jöhetett a végzősök és a technikusok nagy összecsapása!  

A végére jól elfáradtunk, de hihetetlen élmény volt!!! Ja, hogy kinyerte a csatát? Lehet tippelni! A helyesen tippelő rendszeres blog olvasóink között ajándékot sorsolunk ki, de ennek az eredményét csak akkor tudják meg, ha a holnapi napot is elolvassák:) Jó éjt:)

 

 

3. nap

CKP,CNC

A CKP rövidítés arra a helyre vonatkozik ahol az elkövetkezendő hetek nagy részét töltjük. Ez egy olyan vizsgaközpont, ahol nagyon modern CNC gépeken lesz lehetőségünk tanulni. Ma volt az első napunk. Az órák 8-kor kezdődtek, és rögtön bele is vágtunk a tanulásba. Lengyel oktatónk hihetetlen profizmussal vezet be minket lépésről lépésre a CNC rejtelmeibe. Ahhoz, hogy mindent alaposan megértsünk egy lengyel-magyar tolmács segíti a munkát. Van egy-két érdekes fordítása, mint például hogy az operátornak elasztikusnak kell lenni:), de ezt mi magunkban még tovább fordítjuk magyarra, úgyhogy gond egy szál se:) Na meg azért a nap végére már szakkifejezéseket is használt, úgyhogy lassacskán belejön a dologba. Fárasztó volt, de sokat tanultunk, a harmadik hét végére pedig már profik leszünk.

 


Délután végre már nem esett az eső, sőt kimondottan kellemes idő vot,így tettünk egy sétát a városban. 

Este természetesen ismét szorgoskodtunk:)

A kemény munka után pedig jöhetett a jól megérdemelt vacsora:)

2. nap

Egy kicsit szerelgettünk, egy kicsit diagnosztizáltunk

Fogadó iskolánk oktatóival hasznosan töltöttük el a délelőttöt. Két csoportban dolgoztunk. Egyik csoport a műhelyben motort szerelt, amint a képeken is látható, nem hédereztünk, hanem odatettük magunkat. A másik csoport pedig számítógépen diagnosztizálta az elektromos hibákat az autón. Hogy milyen autón? - merül föl nyilván mindenkiben a kérdés. Hát azon, amelyiket utána vezethettünk!!! Bizony ám, ráadásul időre kellett végigmennünk a rutinpályán úgy, hogy a motorháztetőre szerelt tálcáról ne essen le a labda. Nem volt egyszerű feladat, és nyertese is volt a versenynek, de a nevét majd egy kicsit később áruljuk el, előbb jöjjön pár kép a napról:) 



Na de térjünk vissza a vezetéshez. Szóval a nyertes (itt jön a dobpergés) : Harangozó Bence János kolléga:):) Annyira profi volt, hogy a lengyeleket is kenterbeverte! Úgyhogy még egyszer gratulálunk, szép volt Bence:) De szép volt természetesen Olajos Márk és Korvin Áron teljesítménye is, méltóképpen képviselték a magyar csapatot!!!:)


Délután visszajöttünk a suliba focizni egy kicsit, aztán jött az esti vacsi, naplóírás és nyolckor lőtték a pizsit :):):)

1. nap

Ismerkedés a fogadó iskolával

Visszartérve a napfényre: felejtős. Kora reggeltől kezdve szakadt a hó. Reggel elintézük ügyes-bajos dolgainkat, úgy mint a reggeli, bérletvásárlás stb. majd a gyönyörű hóesésben elindultunk a fogadó iskolába.


Itt fogunk majd mindig reggelizni. Egyébként bőséges, svédasztalos reggelivel várnak, minket, mindenki talál magának megfelelőt!


Várjuk a villamost, a látszat ellenére szakad a hó, ami délutánra meg is maradt. Na jó, csak itt-ott, de Áron nagyon örült neki, mert ő már az úton is azt hajtogatta, hogy szeretne havat látni. Tessék Áron, csak egy szavadba került:)

Az iskolában nagyon kedvesen fogadtak minket. Mivel sejtették, hogy át leszünk fagyva, így kezdtük egy kis sütivel és teával, kávéval.

A kis nasizás után mentünk a díszterembe, ahol először is az igazgató úr köszöntött minket angolul.

Ezek után a diákok következtek, ők is köszöntöttek minket, de meglepetésként a beszédük végén elmondták magyarul is, hogy szeretettel köszöntenek minket, és remélik, hogy jól fogjuk magunkat érezni. Utána mind a két iskola bemutatta saját oktatási rendszerét, iskoláját, városát.


Minket Gulyás Alex és Olajos Márk képviseltek.

Hamarosan szemügyre vettük az iskolát. a legfontosabb műhelyekbe és szaktantermekbe mentünk be, ahol a lengyel diákok röviden összefoglalták hogy mit tanulnak abban a teremben, milyen eszközöket látunk, és hogy mi mire való.

 


Az iskolából villamossal jutottunk vissza a városközpontba, ahol tulajdonképpen a szállásunk van. Még mielőtt visszamentünk volna a szállásra, elmentünk megnézni a mosodát, meg kaptunk egy kis gyorstalpalót, hogy tudjuk mit kell majd csinálnunk.

Aztán feltérképeztük a környéket, elmentünk egyet plázázni, majd be is esteledett és mentünk vacsorázni. Itt egy kis ízelítő:

 

  

Mára elköszönünk, de senki ne menjen messzire, mert jön a folytatás:)

 

0. nap

A kiutazás

Vasárnap reggel Budapesten szakadt az eső, de ez minket kevésbé érdekelt, hiszen ma nekivághattunk végre a három hetes kalandunknak. „Hawai, dídzsé, napfény”- gondoltuk. Nos, a napfény valahogy nem akart előbújni, sőt, ahogy közeledtünk Krakkó felé, egyre hűvösebb, sőt mi több , és bármennyire fáj is, de ki kell mondani: hideg lett.

Kb. fél hatra elfoglaltuk a szállás, két lakrész a miénk, heten vagyunk egy lakásban. Minden lakásban van két szoba, egy kis konyha, fürdőszoba.

Hétre mentünk vacsorázni a magyar étterembe, ahol húslevessel és lasagne-val vártak minket, majd nagyon-nagyon jóllakva elindultunk egy esti városnézésre, és megismerkedtünk új barátunkkal, Kantorral :), másnéven a pénzváltóval.

De mivel hosszú volt a nap, korán le is feküdtünk aludni.